2019. június 17., hétfő

Wels - EDS.

Szilviékhez adott volt, hogy mikor megyünk ki, mert így hazafele megálltunk a kiállításon. 10-kor kezdődtek a bírálatok, mi már 8:20-kor ott voltunk. Így kimaradtunk szerencsére a korai tömeges sorbanállásról és a kellemetlenségekről. Kb 10 perc alatt bejutottunk és mentem Szandiékhoz. 1,5 órás idegeskedés következett. :D Picit gyakoroltunk is. Amikor mi jöttünk, bementünk. Amíg nem mi voltunk soron, addig Ruta elvolt... Látszott, hogy nem oda valóak vagyunk, mert kb minden másik kutya beállva várt. Amikor mi jöttünk megmutattam a fogait, majd futottam fele egy kört és egy átlót. Az átlóba megrázta magát, és kb vége is lett. Nem volt túl nagy helyünk... Ezután a bíró előtt be se kellett állítani, egyből megköszönte és annyi volt. Nagyon jó minősítést kaptunk. Sokkal jobbak voltunk (jobb voltam), mint a debreceni CACIB-on, de még eléggé béna vagyok. Ez a kiállítás sosem lesz a világom. Nem értem, hogy kb 1-2 perc alatt hogy tudja az összes kutyát összehasonlítani, megnézni. Nekem olyan érzésem volt, hogy meg se nézi igazán. Na de mindegy. Nem értem a show világához, nem is igen fogok. A végén csináltunk egy csoportképet a két tesóval, Daisy-vel és Diego-val. :) Itt (sem) sikerült teljesen jól beállítani a kutyát... Egyszerűen felülről nem úgy látom. Na majd gyakoroljuk...
Ruta (Dominy), Daisy, Diego.

Ausztria, Gastein-völgy.

Két éve már volt szerencsénk kimenni Szilviékhez, és azóta vágyunk vissza. Idén végre összejött. :) Az időpontunk adott volt, mert hazafele megálltunk Wels-ben kiállításon. Mázlinkra (szabadság szempontjából) pont mostanra esett pünkösd hétfő. Mivel az út 900 km, és húgom is velünk tartott kifele, akit máshol kellett kitenni (ez plusz km-ket jelentett), így megaludtunk kifelé.
Bakonyszücsön találtunk egy kutyabarát, árban teljesen elfogadható szállást. (Bakonyszücsi Iskolaszálló) A szálláshoz egy hatalms udvar tartozik, szóval amíg kipakoltunk a kocsiból, a kutyák elbóklásztak. Bakonybélre visszagurultunk, hogy túrázzunk egy rövidet. A "gyilkos" tavat néztünk meg. Az odaút nagyon laza volt, széles út, lájtos emelkedő. A tónál sokan voltak, meg az út közben is több turistával találkoztunk (mint szoktunk, és mint szeretünk). A tóba természetesen mindkét vízőrült lányomnak egyből bele kellett vetnie magát és jött a szokásos... Ruta úszott, pocsolt, Molly hozta a legnagyobb botokat, és tolta az arcomba, hogy dobjam el. Annyira bezsongtak, hogy nem tudtam egy értelmes képet csinálni róluk. A tanösvényen mentünk tovább, majd egy erdészeti úton csatlakoztunk vissza a turistaútba. Csupán 9,5 km-t mentünk.

Hubertlaki (gyilkos)-tó.

Másnap indultunk tovább, húgomat kitettük Ried-nél, itt sétáltunk egy 15-20 percet a kutyákkal. Ezután a Gollinger Wasserfall-t néztük meg. A felnőtt jegy 3 €, a kutyáknak ingyenes. Viszonylag sok turista volt, szűk ösvény, úgyhogy a kutyákat nem engedtem el. Főleg, hogy Ruta teljesen rá volt kattanva a vízre, és most zúdult le a hatalmas víztömeg, a folyónak pedig marha erős sodrása volt. Képet is csak messzebb sikerült csinálni, a vízesés előtt nem. :( Konkrétan ott megállni se lehetett, olyan hideg szél és pára volt. Csináltunk pár fotót, megnéztük, aztán mentünk Bad Hofgastein-be. Az volt a terv, hogy sétálunk egyet, de mire odaértünk leszakadt az ég. Így eltettük magunkat másnapra.

vízesés felett.

felfelé.
Szerdán elindultunk túrázni. Az időnk jó volt, de a völgy másik részén láttuk, hogy szakad az eső. Úgy döntöttünk, hogy a hüttéig felmászunk, aztán ott eldöntjük, hogy tovább menjünk, vagy ne. Felfelé elég meredek, kaptatós úton mentünk, ami eléggé fárasztó volt. A hüttében ittunk egy limonádét, ami jól esett a melegben. Mivel az eső még mindig esett, úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk, hogy a gerincen elkapjon minket, így az 1505 m-en lévő Poserhöhe-ről elindultunk haza a Höhenweg-en. Ez az út tök vűltozatos, vannak barlangok közben, szarvasok lekerítve. Őket Ruta mwgnézegette, de teljesen kulturált volt. :) A kocsiért visszamentünk később, mivel így nem körtúrát csináltunk, hanem a lakásig sétáltunk vissza. Hihetetlen, hogy ilyen sétahelyek vannak ott. :) 14 km-t mentünk ezen a napon.



höhenweg.



kutyacsapat.♥

Csütörtök volt a kedvenc napom. Átgurultunk Dorfgasteinbe, ahonnan felvonóval felmentünk a gerincre. Több hó volt fent, mint azt vártuk. Lentről ugye nem lehet úgy látni. A hónak Ruta nagyon örült, az egész túrán kb hó foltból hó foltba rohangált, szugerált engem, hogy dobjak neki hógolyót, és rohangált a hóban, és élvezte, ahogy felrúgja. Olyan volt, mint egy kiscsikó néha. :D Az első vízmegállásba belement úszni... Igen ám, de ez a víz kb 0°C-os volt...
Molly is belement, mert igaz nem éreztük nagyon melegnek az időt, mert fújt kicsit a szél, de azért rendesen sütött a Nap. Az egész útvonal olyan volt, hogy 5 méterenként fotózni akartam... Az a baj, hogy a képek nem tudják visszaadni, milyen is volt igazából! Lélegzet elállító.♥ Mivel lefele indultunk, így evidens volt, hogy sokat megyünk felfele. :D El is kezdődött, de messze se volt olyan fárasztó, mint az
előző napi kaptató. Megálltunk fotózni, hógolyózni a pöttyel, enni-inni. Felértünk egy kereszthez , ahonnan láttunk egy feljebb lévő csúcsot, ahova eredetileg felmentünk volna, de hó volt az úton, így elgondolkoztunk. Aztán arra jutottunk, hogy elindulunk és meglátjuk. Jól megszívtuk. :D Felfelé több helyen is hó volt az úton, amin nem tudtunk menni, mivel csúszott, így ki kellett kerülnünk. Így elég fárasztó volt az egész, mivel
óvatosan lépkedtünk, pöttyPannára extrán kellett figyelni, hogy most ne havazzon. Végül csak felküzdöttük magunkat a csúcsra, ami 2215 méteren volt. Itt elég sok időt eltöltüttünk: ettünk-ittunk, bámészkodtunk, fényképezkedtünk... és sajnálattal láttuk, hogy amerre eredetileg mentünk volna útvonal, hó alatt van. :( Így nem tudtunk arra menni, pedig direkt olyan útvonalat néztünk, ahol van víz (itt 2 tó
a köves részen "könnyebb" volt.
is lett volna még) Molly miatt. Így elindultunk visszafelé, ami még nagyobb szívás volt, mint felfelé. :D Csúszott a fű, nem nagyon tudtál megkapaszkodni benne. Négykézláb, seggen csúszva jöttünk le. Visszafele az út felénél kb elkanyarodtunk lefelé. Lejjebb egyre melegebb volt, hiszen nem járt úgy a levegő. Kisebb patakok voltak, azokkal locsoltam Mollyt, de készen volt... Nagyon aggódtam érte. Megálltunk árnyékos helyeken pihenni kicsit, és folyamatosan locsoltam. Kapni fog valószínűleg hűtőmellényt. Lefelé egy legelőn kellett átmennünk. Ki volt téve táblára, hogy tehenek lesznek/lehetnek (?). Mentünk is sokat, sehol egy se. Majd láttunk párat. Elsétáltunk mellettük... de egyre többen lettek. Egyszer egy bika elindult felénk, na akkor én halálra rémültem. Rettegek a tehenektől (főleg a kihajtott hús marháktól), amióta futottam tehén csorda elől... Ezután meg egy borjas tehén állt az úton, akit nem tudtunk kikerülni. Így visszafordultunk, pedig már majdnem leértünk. Megint mászhattunk vissza.
Másik úton indultunk lefele, de ezen is ki-be mentünk a villanypásztoros területekről. Azt se tudtuk, hogy be vagy ki megyünk egy legelőről. Szerencsére tehenekkel már nem találkoztunk, viszont az út vége beton volt. Utálom.. hosszú, monoton, és a lábam is fáj tőle. A kocsihoz érni megváltás volt. 17 km lett, 500 m szinttel felfele és 2000 körül lefele. Ruta teljesen kiütötte magát, mert ő legalább a 2-3-szorosát lefutotta.


hógolyóóó. :D 

Ruta, Lili, Ria, Molly.


Schuhflicker - 2215 m.



szélvészkisasszony. :)

keresd a hibát. :D


szelfi a csúcson. :D


alpesi gőte.

XD



alpesi dalmata.♥


Pénteken lazulós napot tartottunk, mert Molly eléggé fáradt volt. Ő máshol nem is piheni ki úgy magát, mint Ruta. A pöttynek mindegy hol alszik, másnapra 110%-on van. Molly más tészta. Emiatt megnéztünk egy szurdokvölgyet, ahol nem volt meleg, hosszú se volt. Látványos volt nagyon, habár már most is sok turista volt, nem is tudom milyen lehet szezonban. Félóra alatt végigsétáltunk rajta kb, utána egy víztározónál megálltunk, ahol pocsoltak a kutyák. A víz baromi hideg volt, Molly lába valószínűszeg be is görcsölt, Ruta meg csak állt a vízben. Remegett, de akkor is úgy kellett kiimádkozni. Hihetetlen ez a kutya.



Szomaton pedig kettesben a kutyákkal mentünk, mert Szilvi dolgozott. Bad Gasteinbe átmentünk kocsival és a Kötschachtal úton sétáltunk fel. Ez egy völgyi út, de nagyon szép helyen megy. :) Végig patak mellett mentünk, így Ruta tudott a kis ágakban pancsolni, mert a főágnak erős volt a sodrása. Sok biciklis és turista volt. Összesen 9,5 km-t sétáltunk, Ruta lefutotta megint a többszörösét, de Mollynak ennyi is elég volt. Miatta nem mertünk menni mászósabb helyre, ezért választottuk ezt a lájtibb útvonalat. Este még a parkban sétáltunk egyet a kutyákkal, másnap pedig indultunk Wels-be (külön poszt).




Nagyon szépen köszönjük Szilviéknek a lehetőséget, hogy megint kimehettünk! El se lehet mondani, mennyire hálásak vagyunk. :)

2019. június 2., vasárnap

Agility 2.0.

Agility... Az a sport, ami tiniként minden álmom volt. Mollyval szerettem volna járni versenyekre, egy junior EO-ról ábrándoztam. Ez sajnos sose valósult meg több okból. Ezek után el is engedtem teljesen az agilityt, és önmagamra találtam a túrázásban. Molly ezt imádta, úgyhogy mondhatni ez lett a fő profilunk. Megérkezett Ruta, és úgy gondoltam, hogy jó lenne kicsit suliba járni vele, ahol csak ketten vagyunk. Minőségi, külön foglalkozást akartam. Eleinte jártam vele engedelmesre, amit nagyon élvezett, és ügyes is volt, de eljutottam megint arra a pontra, amikor számomra unalmassá válik.. Ráadásul Mollyt nem tudtam vinni, így kitaláltam, hogy megyek agilityre, oda Mollyt is ki tudom vinni magammal, és az elején meg a végén bandázik, és legalább kint van végig. Ki is próbáltuk, de Molly nem egy közösségi kutya, sose volt az. Elvisel mindenkit, de hagyják békén, ne másszanak a személyes szférájába (ami az idő elteltével egyre nagyobb területet jelent), és paraszt mindenkivel. Így nem vittem magammal többet, mert nem tudtam Rutára koncentrálni, Mollyra folyton rá kellett szólni, ergo nem volt az egésznek semmi értelme. Viszont Ruta annyira élvezte, hogy úgy döntöttem, heti egyszer megérdemli. Úgyhogy azóta belelendültünk újra az agility világába... :) PöttyPanna alkalomról alkalomra ügyesebb, hamar tanul és nagyon akar dolgozni (virsliért). :D Én még egyelőre nem érzem otthonosan magam a pályán, de majd csiszolódunk. Ma is voltunk edzésen, ott készültek ezek a szuper képek, amiket köszönök Editnek! :) Ezen kívül köszönöm Mesinek, hogy kölcsönadta a szlalomját, így elkezdtük tanulni a 2x2-es módszerrel. Majd hozok vidit, ha befejeztük. ;)


Visszatérés.

Igen, igen... Ezer éve nem blogoltam. :) Úgy gondoltam, hogy majd a facebookos oldalamon a túráinkról írok, amit meg is tettem, de sok másról meg nem írtam. Ezt a blogot úgy megszerettem, hozzám nőtt, leírhattam benne az összes gondolatom... hiányzott. Szóval igen, visszatérek ide, és itt fogom leírni az élményeimet. Sajnálom, hogy kimaradt sok minden: Ruta ahogy felnőtt, HDR-ek, Medve-kupa, hogy elkezdtem futni... De innentől kezdve majd aktuális lesz a blog remélhetőleg. :)
kis családom. :) ♥